Song of Solomon 4
1 Mily szép vagy, kedvesem, mily szép vagy! Szemeid galambok fátyolod mögött. Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, amely Gileád hegyeiről hullámzik alá.
2 Fogaid olyanok, mint a megnyírt juhok, melyek az úsztatóból jönnek: mindegyiknek van párja, nincs köztük magányos.
3 Ajkad, mint a karmazsinfonál, és bájos vagy, ha beszélsz; halántékod, mint gránátalma gerezdjei a fátyolod mögött.
4 Nyakad oly karcsú, amilyennek Dávid tornya épült. Ezer kerek pajzs függ rajta, mind vitézek pajzsa.
5 Két melled, mint két őzike, mint gazellapár, mely liliomok közt legel.
6 Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, elmegyek a mirhahegyre és a tömjénhalomra.
7 Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen.
8 Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom, jöjj hozzám a Libánonról! Nézz le az Amáná csúcsáról, a Szenír és a Hermón csúcsáról, az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről!
9 Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom, megdobogtattad szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával.
10 Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom! Mennyivel jobb szerelmed a bornál, olajod illatosabb minden balzsamnál.
11 Színméz csepeg ajkadról, menyasszonyom, méz és tej van a nyelveden, és ruháid illata, mint a Libánon illata!
12 Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút.
13 Paradicsomkert nőtt rajtad: gránátalmák édes gyümölcsökkel, ciprusok nárdusokkal,
14 nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj, sok tömjénfával, mirha és aloé, sok drága balzsammal;
15 kertekben levő kút, friss víznek forrása, mely a Libánonról csörgedezik.
16 Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét!